sessio, onis, nn. [sedeo]

1) ülés. Innen átv. ért. hosszas (rendesen tétlen) ülés vagy tartózkodás valamely helyt, időzés.

2) összerüen, ülés, ülőhely a szabadban.

3) Küln. A) «ülés», gyülés, egybegyült testület ülése: a) vitatkozó tudományos ülés; b) törvényszéki ülés, a melyet a proetor tart. ||B) székhely, a hol valami szilárdan áll, vaczka, fészke valaminek, veretri, töve; oculorum, ürege. || C) ülő fürdő. ||D) ülep. ||E) = intestinum rectum; a végbél.