1. servus,

1) mn. (költ. és újk.) A) szolga, szolgáló, szolgai, caput, civitas, kényurnak alávetett; s. pecus, szolgai marha (megvetőleg vak utánzókról); rex omnia serva vult, azt akarja, hogy minden szolgáljon és hódoljon neki. B) valamely kötelezettséggel (teherrel) terhelt (házakról stb.), praedium.

2) fn. A) -vus, i, hn. rabszolga, szolga (vesd ö.: minister; a rabszolgát jogi és politikai tekintetben jelöli, vesd ö. famulus mancipium); átv. ért. s. cupiditatum, rabja. B) -va, ae, nn. rabnő, szolgáló.