servo, 1.

1) (többnyire költ.) megügyel, valamire ügyel, gondot visel, valami után les, valamit megles: s. sidera, önállólag (az augurról) s. de coelo, a netalán az egen mutatkozó előjelekre figyel; uxor me s., leskelődik utánam; s. atria (cliensről ki patronusával beszélni kiván, antisambriroz), s. ne etc., gondoskodik, ügyel, nehogy stb. Innen

2) A) ügyel, hogy valami sértetlenül és épségben megmaradjon, megtart, sértetlenül fentart, megügyel, nem cselekszik ellene stb. (vesd ö. observo); s. legem, pacem, modum; s. jusjurandum, promissa, tart, officium, teljesít, consuetudinem, követ, (-hoz, -hez) hű marad; s. praesidia, az örsök kiállítását nem mulasztja el; s. ordines, rendben, sorban marad. B) (költ.) valamely helyet őriz, ott időz: s. nidum, silvas, lakja. Innen önállólag megmarad, időz, tartózkodik, domi, intus. C) megment, sértetlen meg- v. fentart, rempublicam, navem ex hieme. D) jövőre fentart, eltakarít, eltesz, vinum, s. ad tempora valamit kedvezőbb időre halaszt; (költ.) s. se rebus secundis, kedvezőbb, szerencsésebb körülményekre. E) vigyáz, őrködik: ne qui nocturni coetus fierent; serva! vigyázz, ügyelj! így küln. valakit v. valamit őriz, szemmel tart, aliquem libera custodia, itinera. F) jogtudóknál: «megment» azaz: nagy bajjal visszakap, sumptus in rem factos.