servitus, utis, nn. [servus]

1) rabszolgaság, szolgaság, a) rabszolgai szolgálatja valamely egyénnek: esse in s., servire servitutem, rabszolgának lenni; (Pl.) servire s. alicui, valakinél; b) népről vagy álladalamról, kényuraság alatt létel: civitas servitute oppressa; c) alázatosság, föltétlen engedelmesség (az asszonyé férje, a fiué atyja irányában).

2) házról v. másféle birtokról, az azt terhelő kötelezettség, «szolgálmány», «teher».

3) (költ.) = servitium 2.