servio, 4. [servus]

k.

1) rabszolgaságban él, rabszolgáskodik, szolgál, apud aliquem v. alicui, valakinél, így is: s. servitutem (sőt Pl. mellékelt tul. esettel). Innen A) népről politikai tekintetben kényurat szolgál, kényuraság alá van vetve, nem szabad: per tres annos servistis. B) házról stb. valamely kötelezettség, szolgálmány, teher stb. terheli. C) (újk.) valami szolgálatra alkalmas, valamire használható, való (vagyok stb.), candelae luminibus et funeribus serviunt, «szolgálnak».

2) átv. ért. A) valamihez szabja v. köti magát, alkalmazkodik, valaminek uralma alatt van, valaminek feltétlenül enged, tempori (a körülményeknek), rumoribus, pietati, iracundiae; s. auribus alicuius, «hizeleg», csak azt beszéli mit valaki szivesen hall. B) valamit tekintetbe vesz, valaki kedvéért valamit tesz, akaratját teljesíti, kedveskedik, szolgálatot tesz, s. amicis, reipublicae. C) valamely dologban szorgalmatoskodik, valamire fáradságot fordít, valamire v. után igyekszik, törekszik, honoribus, voluptatibus, pecuniae, brevitati.