4. sero, ih. kf. és ff. [serus]
1) későn estve v. éjjel.
2) átalán későn, serius ocius, előbb-utóbb. Küln. igen későn (mikor már nincs haszna, vesd ö. tarde): s. resistimus, s. ac nequicquam; ugyanez értelemben a kf.