serenus, mn.

1) derült, világos, tiszta, felhőtlen, coelum, nox, ver; mint fn. -num, i, kn. derült idő, derü, puro sereno vagy csak sereno, tiszta, derült időben. Innen (költ.) tiszta vagy derült időt hozó, ventus.

2) ember arczulatjáról v. kedélyéről, derült, vidám, nyugodt, frons; (költ.) vultus s., kedvező arcz.

3) a késő császárkorban ff. a császár czime: Serenissimus princeps, «felséges».

4) mint sajátnév: a) S. Sammonicus, apa és fiu, mind a kettő iró a 3-ik százban, egyike (hihetőleg a fiu) egy még fenmaradt tanköltemény szerzője; b) Serena, Stilicho neje, Honorius császár napája.