sequax, acis, mn. [sequor]

(költ.)

1) könnyen és sebesen követő, equus, undae ss., egymást érő; flammae ss., föllángoló, nyaló; caprae ss., szőlőtőkék után járó: curae ss., az embert mindenüvé követők, fumus, mindenüvé ható; dare terga Latio (= Latinis) sequaci, üldöző.

2) hajlékony, engedékeny.

||3) képben: engedelmes, tanulékony.

4) fn. követő, párthiv, valakihez ragaszkodó.

5) mint msz. a csillagászatban: hátramaradó, hátráló.