sepulcrum, i, kn. [sepelio]

sírhely, síremlék, sír: legere ss., a siremlékeken levő felirásokat olvasni; (költ.) placare ss., a halottakat; ara sepulcri, máglya. Innen átv. ért. crudele sepulcrum, keselyü gyomráról; s. vetus, öreg emberről; magnarum rerum magna sepulcra, mint mi is mondjuk alászállott nagy városokról «nagy temetők» (mind költői kifejezések); és névk. az eltemetett halott.