senium, ii, kn. [senex]

(költ. és újk.) késő vénség, aggkor, öregségi gyengeség, erőtlenség, elsenyvedés, omni morbo seniove carere. Innen A) boszuság, boszankodás: confectus senio; ea res mihi senio est. B) komorság, komor komolyság, búsulás. C) lomhaság, torpor ac s. D) összer. a) «vénség», vén ember, hol mint szitok- v. gúnyszó, hol roszaló jelentés nélkül. b) régi meggyült mocsok.