senex, nis, mn. kf.

I. af. öreg, vén, éltes (vesd ö. antiquus, vetus) férfiakról, azonban (költ. és újk.) asszonyokról és állatokról is, és (költ.) élettelen és elvont tárgyakról, s. aevum, anni vénség, aggkor, s. dies, késő estve. Gyakran fn. hn. öreg, vén ember, aggastyán, ritkán mint nn. vén asszony.

II. kf. senior,

1) (a közigazgatási nyelven kivül, hol t. ellentétben áll ezzel juniores, többnyire csak költ. és újk.) öregebb, vénebb; gyakran éppen = senex.

2) átv. ért. oratio e., érettebb, öreges; haec vis est s., régibb (= antiquior).