senatus, us, ősk. még -ti, hn. [senex]

1) a római senatus v. tanács, mely a legfontosabb közügyeket kormányozta. Eleintén 100, azután 200, még későbben 300 tagból állott, utoljára 1000-ig gyarapodott, de Augustus leszállította ismét 600-ra. Egyébaránt lásd a római régiségekről szóló kézikönyveket és tárgytárakat. Különös kapcsolatai: A) senatusgyülés: senatus est, habetur, a s. egybe van gyülve, venire in s., a s. gyülésbe menni (vesd ö. B.); s. legitimus, a s. rendes gyülése szokott és a végre kijelölt napon, ellentét s. indictus, rendkivüli ülés, melyet egy tisztviselő hítt egybe. B) a senatorok összesége, a senatus tagjainak lajstroma, venire in senatum, a senatusba jutni, senatorrá lenni (vesd ö. A.); legere s., a senatorok neveit felolvasni, ellenben legere aliquem in senatum, valakit senatorrá tenni, a senatorok közé felvenni; senatu movere, a senatusból kizárni. C) senatus datur alicui, valaki engedelmet kap a senatusban megjelenhetni, kihallgatást nyer a senatusnál. D) (újk.) névk. a senatorok ülései a színházban.

2) néha más ily tanácskozó és igazgató testület, más államban, s. Venetorum.