semita, ae, nn.

keskeny gyalogút, ösvény, járda (vesd ö. callis, trames), s. angusta et ardua; omnes viae et ss. Innen átv. ért. s. vitae fallentis, és küln. szűk és nem igen járatos útat jelölve: pecuniam, quae via visa est exire ab isto, eandem semita revertisse; Aesopi semitam feci viam többre kiterjesztettem az Aesopus tárgyát; qui sibi semitam non sapiunt, alteri monstrant viam, (közm.) magán nem tud segíteni, és másnak osztogatja a jó tanácsot; nunc pol in rectam redii semitam, mos tértem a helyes ösvényre, most kezdem érteni a dolgot; innen átv. ért. átalán út, pálya, arteriae, id est spiritus semitae; így égi testek pályájáról is; küln. néha álút, mellékút, a melyen titkon, lopódzva járnak. Mint sajátnév: Alta semita, a 14 regióra osztott Róma 6-ik regiója.