sellarius, mn. [sella]

székhez tartozó, -szék, csak mint fn. A) -ia, ae, nn. a) egy terem székekkel, székterem, fajtalankodásra szánva, b) közönséges kéjleány, a ki magas székre kiülve mutogatja és árulja kecseit, és B) -ius, ii, hn. a ki széken fajtalankodik (lásd Suet. Tib. 43. és Tac. Ann. 6, 1.).