seditio, onis, nn. [seditio]

sajátl. félremenés, innen

1) politikai elválás, polgári meghasonlás, viszály (vesd ö. secessio), duo tribuni plebis per s. creantur.

2) felkelés, lázadás: s. orta est in castris; movere s.; t. is. Innen A) személyesítve, a lázadás szelleme, mint a Fama kisérője. B) névk. a fellázadt nép, a lázadók. C) átalán felzúdulás, háborgás, felkavarodás, izgatottság, intestinorum corporis; iracundia dissidens a ratione seditio quaedam, tréfásan: seditionem facit lien, occupat praecordia, a lép háborogni kezd, és a gyomorra veti magát.

3) (többnyire költ.) átalán veszekedés, egyenetlenség.