sedes, is, nn. [sedeo]

1) ülés, ülőhely (átalán, vesd ö. sedile, sella), regia, s. honoris; közm. (költ.) sedes priores tenere első sorban ülni, kitünőnek lenni.

2) átv. ért. A) lakhely, lakás; tartózkodási hely, figere s., mint lakó letelepedni, így t. többekről, azonban néha egyesről is. Innen a) valakinek «otthon»-ja, állandó szállása, «fészke»; küln. hadcsapat állomása. b) törvényszék. c) sir, nyugvóhelye a halottnak. d) a test, mint a lélek lakása. B) hely a hol valami van: convellere turrim altis sedibus, moliri montem sede sua; solidis astare ss. (költ.) szilárd földön; átv. ért. dimovere mentem e s. sua, megzavarni. Innen s. belli, a háboru «szinhelye» v. középpontja (erősített hely a hol a csapatokat és hadi készületeket összegyűjtik); s. orationis, a beszéd főpontja. C) névk. ület.