2. sed, ksz.

de, hanem, azonban a megelőzővel egyenes ellentétben álló eszmét jelöl, úgy hogy az előzményt korlátozza, megváltoztatja v. éppen megsemmisíti (vesd ö. at, verum, vero, autem). Néha sed valami hatósbat vagy nagyobbat csatol az előzményhez, mintegy kiegészítésül v. helyreigazításul (Doe. Affer duas clavas. La. Clavas? Doe. Sed probas). Ha sed ki van hagyva, legelől áll az a szó, a melyben az ellentét fekszik (non agitur de sociorum injuriis, libertas nostra in dubio est). Küln. A) tagadással kapcsolatban fokozást jelölve, non modo (solum, tantum) ― sed v. sed etiam, nem csak ― hanem még ― is, sőt, és ha új tagadás járul hozzá, sed ne ― quidem, hanem még ― se. B) néha azt jelöli, hogy a beszéd valami már említett tárgyra visszatér, küln. a mikor a közbeszúrt mondattal félbeszakasztott összefüggés helyreállítására szolgál (gyakran = «mondom tehát»): qui ut peroravit (nam in eo sane fortis fuit etc. . .) sed ut peroravit etc. C) mikor félbeszakasztás v. megállapodás után a beszéd más tárgyra tér át: sed haec parva, veniamus ad majora. Így gyakran sed de hac re (vagy hoc) hactenus.