2. secus, ih. kf. [sequor]

(sajátl. az első után következő módon).

1) af. secus. A) másképp, másként, más módon, nem úgy, különben: nemo s. dicet; longe s.; hora nona aut non multo s., úgy körülbelől; quod quum s. sit, minthogy ez másképpen van. Gyakran utána következik ac (atque) v. quam; sokszor tagadás előzi meg, küln. költ. a mikor hasonlatot vezet be, non (haud) s. quam (ac, atque), éppen úgy mint, nem másként mint ha. B) másképp mint a hogy kellene, nem jól, nem helyesen, roszul: res: s. cessit; s. de eo existimo, nincs jó véleményem róla. C) (ritkán) főnévileg minus: neque s. in iis virium (erat). D) (újk.) = plus, progredi s. egy kissé tovább. E) mint ej. = secundum a) mellett, szorosan ― mellett (népies kifejezés), s. viam, az út mellett. b) szerkezetekben, (l. altrinsecus, circumsecus, extrinsecus, postsecus, utrimquesecus) jelenti az oldalt v. irányt. c) időben mindjárt után. d) átv. ért. ft. szerint, s. merita ejus.

2) kf. secius v. sequius, de így is: sectius, setius, secitius, A) másként, különben: quid diximus s. quam velles? B) (non, haud, nihilo) tagadó szó állván előtte kevésbé: neque eo s.; nihilo s., nem kevésbé, mindazonáltal. C) nem jól, nem helyesen, roszul, cum aliquo agere; quod s. sit de aliquo loqui.