securis, is, nn.

1) bárd, balta, fejsze, szekercze; s. anceps = bipennis. Küln. a hóhér és a lictor-ok bárdja. Innen átv. ért. A) jelöli a felsőbbségi hatalmat és a római uradalmat: Gallia subjecta securibus; virtus nec sumit aut ponit ss. (= magistratus); Germania colla Romanae praebens animosa securi. B) injicere (infligere) securim reipublicae, petitioni megront, nagyon árt.

2) gsz. a kaczornak az a része, a mellyel vágni lehetett.