1. secundo, 1. [secundus]
1) (ősk.) valamihez illően szab, alkalmaz, s. tempus rei alicui.
2) (költ. és újk.) valaminek kedvez, szerencséltet, szerencséssé tesz, valaminek szerencsés előmenetet ad, iter, incepta; dii ss. visus, a tüneményeknek, jelenségeknek szerencsés kimenetelt adnak.