sciens, mn. kf. és ff. [r. scio ]

1) (mint r.) tudó, valami tudásával v. ismeretével levő: ut sis s.; facere aliquem scientem, tudósítni.

2) mint mn.: A) tudó, tudatos, scientem facere aliquid; si sciens fallo, tudva. B) jártas, ismerő, belátó, belli, juris, háboruhoz értő, törvényi tudó; s. citharae, citarázni tudó; (költ.) s. flectere, lovat hajtani tudó.