sceleratus, mn. kf. és ff. [r. scelero ]

1) bűnnel fertőztetett, terra; vicus sc. Rómában egy utcza neve volt, a melyben Servius Tullius leánya atyja holttestin keresztül hajtotta szekerét; campus sc. egy hely, a hol elevenen temették el a Vestaszűzeket, a kikről bebizonyult, hogy szűzességi fogadásukat megszegték; sedes sc., a bűnösök tartózkodási helye az alvilágban («a pokol»).

2) bűnös, vétkes, átkos (küln. tettel, vesd ö. scelestus), homo, conjuratio, vox; poena sc. (költ.) a vétkes büntetése.

3) (költ.) átalán utálatos, rettenetes, vészteljes, frigus, ártalmas.