†scaevus, mn. [= skaios]

(ősk. és újk.) bal, a) sajátl. balfelőli, baloldalon levő, iter; uti portarum itinera non sint directa, sed scaeva, balfelé eltérő, ferde. b) átv. ért. balog, ügyetlen, fonák, dőre s több efféle, mulier, fabula; sc. iste Romulus. c) kedvezőtlen, szerencsétlen, szomoru, eventus, fortuna; somnium scaevissimum, baljóslatu, rémséges; innen fn. -va, ae, nn. előjel, bona s. mihi est.