saxum, i, kn.

1) nagy kő (vesd ö. calculus, lapis), szikla, kőszirt, kőszál (átalán, vesd ö. rupes, scopulus): durities saxi; saxa magni ponderis conjicere; néha küln. kőszirt a tengerben. Innen a) volvere s. hasztalanul erőlködni (a követ gördítő Sisyphusról vett kép). b) inter s. et sacrum, l. sacrum.

2) küln. mint sajátnév: a) Saxum (sacrum), a szent szikla, az a hely az Aventinuson, a hol a monda szerint Remus észlelte az auspiciumot. b) a Tarpejusi szikla. c) t. l. 2. Saxa.

3) kő átalában; saxum silex, kovacskő; nunc tela nunc saxa ingerere; küln. építni való kő, saxum quadratum, faragott kő (holott: materies és caementum a nyers bányakövet, silex, a mezőn heverő vagy folyó medréből szedett követ jelöli); és szobornak való kő- v márványtömb; innen névk. a) kőfal. b) kőépület.

4) (újk.) egy fája a creta Cimolia név alatt ismert kallóföldnek.