satisfacio, etc. 3. (két szónak is irják ) eleget tesz, azaz

1) valakinek v. valaminek eleget tesz, kielégít, alicui petenti; populo; s. officio, teljesít, legibus, engedelmeskedik, s. amicitiae, a barátság kivánalmainak eleget tenni; satisfeci vitae, eleget éltem; s. in re aliqua, valami tekintetben eleget tenni.

2) pénzügyben, hitelezőinek eleget tesz, megfizet (akár elegendő kezességet állít), alicui.

3) megsértettnek v. megbántottnak eleget tesz, szóval vagy tettel elégtételt ad, menti, igazolja magát s több efféle: s. alicui, de aliqua re; legati missi sunt satisfaciendi causa. Innen néha bűnhődik, meglakol valamiért.

4) eléggé bebizonyít, megfejt, kimutat.