satis v. (többnyire tsz. ) sat, ih.

eléggé, elegendőn, kielégítőleg (tárgyilag minél többre szükség nincs, vesd ö. affatim).

I. mint sajátlagos ih. igékkel kapcsolatban, sokszor ezekkel: egészen, jól fordítható (non s. intelligo; s. scio, jól tudom), melléknevekkel és igehatározókkal kapcsolatban így lehet fordítni igen, nagyon (s. ornata mulier); gyakran így is: meglehetősen, valamennyire, némíleg (s. dives, s. audacter, s. bene). Kérdőszócskával kapcsolatban rendesen így fordul elő satin (ritkán satine) A) sajátl. satin sanus es, eszeden vagy-e? satin recte, jól áll minden? B) igen, nagyon: satin parva res est, igen csekély a dolog? ―

II. mint fn. v. fn. gyanánt használt mn.:

1) önállóan alter consul s. erat, elegendő volt; duo talenta s. erunt, elég lesz; s. habes a me. Innen s. habere (credere) aliquid, valamit elégelni, elégnek tartani, beérni, megelégedni valamivel, gyakran h. móddal s. habeo illud dicere.

2) fajt jelentő saj. esettel; s. verborum, elég szó, s. poenae, elegendő büntetés; s. superque est ei rerum suarum, beéri a maga dolgaival, elég baja van a maga dolgaival. Jegyz. kf. satior, idézve mint Plin. 17, 3 (5), 36, a hol azonban az új kiadások: et sato; már Hard. is, et satis.

III. különös kapcsolatai.

1) satis accipio l. satisdo

2) satis ago l. satago.

3) satis do l. satisdo.

4) satis facio l. satisfacio.