1. satio, 1. [satis]
1) jólaktat, agnos, aliquem. Innen A) valamivel gazdagon megtölt, telít, elegendőn felkészít: s. terram stercore, eléggé megtrágyáz; lana satiatur colore, megfestik. B) kielégít, famem, sitim, innen aviditatem legendi, libidines, odium; s. se poena alicuius; (költ.) satiatus caedis, gyilkolással kielégített, a ki eleget gyilkolt.
2) tulságig jólaktat, az undorig jólaktat, megcsömöröltet, rendesen szenv. valamivel jólakott, rá unt, valamit megelégelt: s. aliquem; horum vicissitudines efficient, ut neque ii satientur qui audient, neque etc.; agricola satiatus assiduo aratro.