sapor, oris, hn. [sapio]

1) iz, tárgyilag (vesd ö. gustatus): s. gratus, dulcis. Innen átv. ért. A) s. vernaculus, a belföldiség bélyege, a miről meglátszik, hogy valami nem idegen földről jött. B) (költ.) a minek jó íze van, nyalánkság, finom ízü étel, csemege.

2) izlés alanyilag; átv. ért. ész, itélő tehetség.

3) átv. ért. szag, illat és névk. t. sapores, jó illatu tárgyak, illatszerek.

4) átv. ért. ízlés, finom modor beszédben és magaviseletben, homo sine sapore, ízetlen.

||5) átalán érzék.