sane, ih. kf. [sanus]

1) (ritkán költ.) eszesen, okosan, amare, bacchari.

2) erősítőleg, valóban, csakugyan: ager sane major; s. vellem etc.; s. ego illum metuo. Innen nagyítólag, egészen, teljesen, éppen, s. bene, s. brevi, küln. más erősítő szócskákkal kapcsolatban (s. quidem, s. hercule); küln. s. quam, igen nagyon, erősen.

3) gunyosan, kétségkivül, éppen bizony, az igaz hogy, s. gemit vicus etc.

4) megengedőleg, legyen hát, nem bánom, pereant s.; sint s. ista falsa. Éppen így par. mód mellett hatósbítólag, csak, hát, abi s., ite s., cedo s.