sanctus, mn. kf. és ff. [sajátl. r. sancio ]

1) szent, megszeghetetlen, sérthetetlen, innen tiszteletre méltó, a mi valamely törvény, ősi szokás vagy küln. felszentelésnél fogva nem sérthető v. a mihez nyulni nem szabad (vesd ö. sacer); s. societas, fides, jusjurandum; ss. ignes, áldozattűz; s. Osiris, deus, isteni, szent; sanctissimum orbis consilium, a római Senatus; vates s., a Sibylla; animal sanctius, magasabb teremtmény, az ember, ellentétben az állatokhoz.

2) átv. ért. mások tiszteletére méltó, isten előtt kedves, ájtatos, feddhetetlen, erényes, vir, mores; küln. uxor, virgo, szeplőtelen, szűz.

3) mint sajátnév, római vezetéknév.