salto, 1. [2. salio]

k. tánczol; a régieknél azonban a táncz nem volt társas mulatság úgy mint nálunk, hanem czélja mindig volt valamely érzés, indulat stb., küln. az érzéki szeretet és kéjelgés művészi ábrázolása; ennélfogva a régieknél e szó «táncz» mindig egy üteny szerinti, jelentős arczkifejezésekkel és tagjártatással kisért némajátékos előadást jelentett, mely a mi némajátékunkhoz hasonlított, s minthogy az akkori erkölcsök és szokások szabadabb voltához képest, az ily előadás mindig kicsapongó és leplezetlen érzékiség képét tükrözte, a táncz, valahányszor szabad rómaiakról van szó, mindig valami illetlent és gyalázót jelent: nemo s. sobrius. Innen A) táncczal és tagjártatással előad, Cyclopa. B) átv. ért. scriptor s. rövid és szaggatott mondatokkal él, úgy hogy irálya mintegy szökdécselő és egyenetlen.