sagax, acis, mn. kf. és ff. [sagio]

1) érzékeivel finomul érző, éles érzékü, anser, éles hallásu, küln. éles, finom szaglásról, canis s., kopó.

2) szellemileg finom érzésü, éleselmü, szemes, okos, mens, ingenium; s. ad suspicandum, in conjecturis, a kitalálásban, néha önálló hat. esettel, s. rimandis offensis, a sérelmek kifürkészésében; (költ.) s. rerum utilium, a hasznos föltalálásában, prodigiorum, az előjeleket értő; s. videre, éleslátásu.