sacrarium, ii, kn. [sacer]

1) szent tárgyak őrzőhelye. Ezért Coere városának neve s. populi Romani, mivel a gallusok berontása alkalmával a szent tárgyakat Rómából oda vitték volt.

2) imaház, kápolna, szentély, templom, Bonae Deae, Cereris; s. Ditis, szent hajléka, az alvilág; így még átalán: oly hely, a hol isteni tiszteletre v. szent szertartások végzésére gyülekezni szoktak, és ezért néha házi kápolna; gúnyorosan: s. libidinum tuarum, az a hely, hol buja szenvedélyeidnek szoktál hódolni.

||3) a későbbi császárkorban császári iroda.