sacerdos, dotis, hn. és nn. [sacer]
pap, áldozár, áldor, papnő (átalán, vesd ö. flamen, pontifex), oly személy, mely magát az istenek szolgálatára szentelte: s. publicus, s. Cereris; s. Veneria, Venusé; egyh. püspök; summus s., a zsidóknál a főpap. ― Még mint római melléknév.