[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

1. rusticus, mn. kf. [rus]

1) falusi, faluhelyhez tartozó, falu-, vita, praedium, homo, numen. Innen fn. cus, i, hn. földmivelő, és ca, ae, nn. földmivelőnő.

2) átv. ért. ügyetlen, otromba, gyámoltalan, ostoba (rendesen az értelmi durvaság jelölésére, mely az illem és finomság szabályait a külilledelemben sérti, l. agrestis, mely keményebb kifejezés), homo, dicta; de roszalás nélkül is falusias, egyszerü, őszinte, mores, veritas; innen fn. rusticus, i, hn. és ca, ae, nn. durva, otromba, bárdolatlan paraszt, v. parasztasszony.