rusticor, álszenv. 1. [rusticus]
k.
1) falun tartózkodik, faluz.
2) falun foglalatoskodik, mezőgazdaságot űz, küln. mezei munkásról (rabszolgáról stb.); innen r. mint fn. rusticantes, ium, hn. a népesség földmivelő osztálya.
||3) névk. parasztosan beszél.