ruo, ui, utum (de a r. ruiturus ), 3.

1) k. omlik, rogy, le-, be- v. összeomlik, bedől, sülyed, aedes, murus; (költ.) pugnantes rr., összerogynak, aether v. clum r., nagy zivatarról és záporról; Troja r., ledől; közm. quid si clum r.? hát ha az ég leszakad? a képzelhetetlen jelölésére. Innen A) rohan, siet, fut, nyargal, fugientes rr. in castra, ad portas; (költ.) flumina rr. per campos; (költ.) nux r. Oceano, sebesen feljő az Oceanból, ellenben nox r. lemegy, elsiet, éppen úgy dies v. sol r., lemegyen átv. ért. r. in exitium, in pejus, quo ruitis? mit miveltek? B) átv. ért. tönkre jut, respublica r. C) nyakra-főre cselekszik, rohammal és meggondolatlanul tesz: reum ruere passus est; compescere ruentes.

2) cs. leront, ledőlt, leterít, odavet, aliquem; imbres rr. antennas. Innen A) (költ.) r. ossa et cinerem, elragad, r. acervos, összeragad, -kap. B) feltúr, mintegy a mélységben túrva fölhány: mare r. arenam (szélvészkor); navis r. spumas salis aere, fölhány, fölvet; r. nubem clo, felgördít.