ruina, ae, nn. [ruo]

1) sajátl. rohanás, valaminek neki rontás, roham; primi dant ruinam, rohammal támadnak; innen omlás, le- vagy összeomlás, esés, küln. épület összeomlása; incendium ruina exstinguere, a házak lerontása által; (Lucr.) dare ruinam equitum peditumque, összerontani, rendesen azonban dare (facere, trahere) ruinam, bedőlni, összeomlani. Innen átv. ért. A) bukás, veszteség, csatavesztés, vereség v. halál, tönkrejutás v. szerencsétlenség, megsemmisülés s több efféle: r. rerum nostrarum, r. Cannensis, ille dies utramque r. ducet, mindkettőnkre halált hoz; r. fortunarum, vagyonbeli bukás, tönkrejutás; edere r., szerencsétlenséget okozni; facere r. hibát, tévedést elkövetni. B) (mint pestis stb.) oly ember, ki szerencsétlenséget okoz, Clodius r. reipublicae. C) cli r., dühös vihar.

2) (többnyire költ. és újk.) a beomlott épület, rom, düledék, rr. templorum.