rubor, oris, hn. [rubeo]

pirosság, pir, veres szin: medicamenta ruboris, pirosító; aliquem in ruborem dare (Pl.) ütleggel veressé tenni. Küln. szégyenpir, innen szégyenlősség, szemérmesség; rubor suffunditur ei, elpirul szégyenében; res est mihi rubori, szégyelem a dolgot, pirulok érte; afferre alicui ruborem, megszégyenít, rápirít. Innen névk. szégyen, gyalázat: minor r. est in juris iniquitate; duae res ei rubori fuere, una quod etc.; r. ac dedecus,