roro, 1. [ros]

(költ.)

1) k. A) harmatoz, harmatot hullat: rorat, harmatozik; quum Tithonia conjux cperit rorare. B) lacrimae rorantes, mint harmat hullók. C) oly tárgyról, melyről valami folyadék harmatként hull, csepeg: comae, pennae rr., a hajról, szárnyakról csepeg a víz; vepres rr. sanguine, vér csepegett a csipkebokorról, delphines rr. aspergine, úgy spreczkelik föl a vizet, hogy harmatként hull le; pocula rorantia, melyekből a bor csak cseppenként foly ki.

2) cs. A) beharmatoz, meglocsol, -áztat, megnedvesít, genas lacrimis.

3) valamit mint harmatot hullat, csepegtet, locsol, aquae roratae; így: rorans juvenis, bort töltő = Ganymed.