rigens, tis, mn. ff. [rigeo]

(költ. és újk.)

1) megmeredt, merev, a) hidegtől, aqua, pars terrae, keményre fagyott; pars mundi rigentissima, nagyon hideg égaljról. b) természetes hajlékonytalanság miatt, merev, nem hajló, caput.

2) átv. ért. saxa, pusztán, kopáron meredező.

3) képben: merev, hajthatatlan.