rictus, us, hn. és (ritkán ) tum, i, kn. [ringor]

küln. a nevetéskor nagyon eltátott száj, szájnyilás, állatoknál tátogó torok, száj: risu dimovere r.; rictus sint modici, nem kell a szájat nagyon kitátani; (költ.) szemnyilás.