revoco, 1.

1) visszahí, aliquem, tribus eosdem in suffragium; (költ.) r. fluctus, visszaparancsol, parancsolja hogy menjen vissza. Innen A) újra meghí, elhí, aliquem. B) újra hí v. idéz, a) törvény elébe; megújítja a pert, új váddal lép fel v. a régit újra beadja. b) hsz. szabadságolt katonákat a zászló alá visszahí, beszólít, beidéz. c) viszont hí, a meghivást viszonozza; éppen úgy törvénykezésben: unde tu me ex jure manum consertum vocasti, inde te ego revoco, viszont én részemről, téged idézlek. d) vissza, valahonnan elhí, equites, legiones ab opere. C) újra felszólít, ismétlésre fölkér, küln. szinészt s több effélét azt kiáltja: «újra!» r. actorem; r. praeconem. Néha annak tárgyesetével a minek ismétlését kéri. D) ismétel, újra elmond, versus.

2) visszavisz, visszavezet, visszatérésre bir valakit v. valamit: r. pedem, gradum visszahúz; spes r. Samnites ad Caudium; r. capillos a vertice, hátrasimít. Innen A) előbbeni helyzetet, hangulatot s több effélét visszahoz, helyreállít, megújít: r. vires, pristinos mores; r. situs foliorum; r. studia intermissa. B) valakit valamitől elvon, elállásra v. felhagyásra bir vagy birni törekszik: r. aliquem a consilio, a cupiditate, mentem a sensibus. C) valakit v. valamit előbbeni helyzetébe, állapotába, kedélyébe s több effélébe visszavisz, visszaállít: r. aliquem ad spem, újra reményt csepegtet belé; r. se ad pristina studia, visszatér, ismét -ra, -re adja magát, éppen így r. se ad industriam; r. se ad se, magához jő, eszmélni kezd; r. memoriam rei alicuius (revocari in memoriam rei alicuius) valamire emlékezik (emlékeztetik). D) r. vires s több efféle, visszanyeri. E) (újk.) r. praemia s több efféle, visszakövetel. F) r. facta, semmivé tesz, megsemmisít; r. promissum, visszavesz. G) r. se összeszedi magát vagy valami bajból kisegíti magát, kivergődik. H) visszavon, szűkebb helyre szorít, korlátol, mérsékel, vitem, megcsonkáz, visszametsz; comitia in unam domum.

3) valamit valamire viszonyít, ráhúz, rávisz s több efféle (rendesen a korlátolás és visszatartás fogalmával, úgy hogy az ej. jelentése nem enyészik el egészen): r. rem ad suum arbitrium, a dolog eldöntését magának tulajdonítja; r. omnia ad scientiam, mindent tudományos jelentősége szerint itél meg; r. omnia ad potentiam suam, mindenben a maga hatalmát tekinti; r. animum, rationem, ad veritatem, a dolog valóságos minőségét vizsgálja; r. rem ad sortem, a sors által határoztatja el; r. rem ad manus, verekedésre juttatja a dolgot; r. rem in dubium, kétessé tesz, kétségbe hoz; r. aliquid in crimen, vád tárgyává tesz; r. aliquid ad suas res (szónokról) magára vesz.