reversio, onis, nn. [revertor]
1) mint nyelvtani msz. megfordítás, anastrofh (pl. mecum e helyett cum me).
2) megtérés, visszatérés, visszafutás uton s több efféle.
3) visszatérés, visszajövetel, febrium. Igy mint szónoklati alakzat: a) = epistrofh, visszatérés ugyanazon szóhoz több mondat végén; b) = epanodos, visszatérés egyikére az előbb említett tárgyaknak, bővebb leirása végett.