reus, mn. [res]

majd mindig mint fn. és pedig rendszerint férfiról, tehát mint hn.

1) mindenki a kinek a törvényszéken dolga van, innen rei peres felek, de rendesen bepanaszlott, vádlott, bünös: aliquem reum facere (citare), bepanaszolni, in reos referre, vádlottak közé irni, eximere ex reis, kihuzni, reus parricidii, de vi, eodem crimine.

2) átalán bünös, hibás, a ki valaminek oka, valamiben bünös, vagy a kire a bün hárul, a kinek hibájából történik valami, v. a kinek valamit hibául rónak fel: reum agere aliquem, valakit vádolni; reus culpae alienae; r. fortunae huius diei; r. suae partis tutandae, felelős. Innen

3) jogtud. átalán: valamire kötelezett, kötelezettséggel terhelt, valamivel tartozó, satis dandi; (költ.) reus voti, kinek ohajtása teljesedett, és a ki ezért fogadását teljesítni köteles.