[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

reticentia, ae, nn. [reticeo]

hallgatás, mikor kellene v. valaki várta, hogy beszéljenek, elhallgatás: pna reticentiae constituta est. Küln. mint szónoklati msz. mikor a beszédben hirtelen megállnak, félbeszakasztás, aposiwphsis.