[A] [B] [C] [D] [E] [F] [G] [H] [I] [J] [K] [L] [M] [N] [O] [P] [Q] [R] [S] [T] [U] [V] [X] [Y] [Z]

resupinus, mn.

1) hátra görbedt, hanyatt dőlt; küln. hátra fekvő.

2) átv. ért. A) fejét kevélyen hátra vető, orrát fenhordó. B) (újk.) lágy, lomha.