respiro, 1.

1) cs. Visszalélekzel, kilehel, lehelve kitaszít, animam.

2) k. lélekzel, lélekzetet vesz, r. libere. Innen a) valami fáradság után ismét lélekzetvételhez jut, újból lélekzel, és átv. ért. ismét magához jő, a metu, az ijedség után, a continuis cladibus, a csapásoknak egész sora után; civitas r.; b) alábbhagy, kisebbedik, oppugnatio, avaritia.

3) (Lucr.) elébefu, szembefú, ventus r. Innen átv. ért. (költ.) fistula r., szól, fujják; Nesis r. aera malignum, kigőzölögtet.