resisto, stiti, stitum, 3.

1) hátul állva marad, megállapodik, megáll: r. procul; r. ad verba revocantis; nemo restitit pugnandi causa; resiste! hatósbítva nunquam cum eo restiti, soha se állottam vele szóba.

2) ellen, ellentáll, ellenkezik, ellenszegül (többnyire megtámadottról, l. obsisto): r. alicui, dolori; r. contra veritatem; ab nostris fortiter resistitur, vitézül ellenállanak; animus mollis et minime resistens ad calamitates perferendas.

3) (ritkán) ismét erős állást vesz, megint feláll: lapsus restitit.