replicatio, onis nn. [replico]

sajátl. kibonyolítás, kigöngyölítés, valami összefogott, -tekert, -rételt stb. tárgynak kibontása, cingulorum, kioldás; innen Cic. nat. Deor. 1, 33. replicatio quaedam mundi, visszafelé forgatás, magába visszatérő körforgás (mások úgy értelmezik: felhúzás, mint órának). Innen: a) jogtud. msz. vissza-válasz, válaszirat. b) a számtanban: visszamenetel az egységhez, egy mesterkélt kifejezés a kisebbítő mivelet (osztás) jelölésére. c) ismétlés, prliorum; r. anniversaria.